1. Az “ember vagyok”-ból a VAGYOK embere lett. Azzal más és több, Aki így mutatkozik be Mózesnek a pusztai csipkebokorból: VAGYOK AKI VAGYOK (2 Móz 3). Úgy egy Vele, mint a szél és a vitorla: együtt röpítik a hajót. Jézus szavaival: mint a szőlővessző a szőlőtővel. Együtt teremnek gyümölcsöt. S mert a Vagyokkal ember, ezért több telik tőle, mint ami magától telne. Egyik titka, hogy egyedül sem magányos, és ha magányosan is él, akkor sincs egyedül, szüntelenül sugárzik; sokan járnak ezért hozzá melegedni.

2. Számára a gondviselés nem valami mennyei vagyon-, állás- és életbiztosítás, hanem végső bizonyosság és biztosság, akár e földi, akár ezen túli dimenziókban. Számára az élet nem múlik, hanem telik. A halál nem pont, hanem kettőspont: átmenet a négydimenziós világból a többdimenziósba.

3. Bölcs ember. Tud valamit, ami könyvekből nem megtanulható: túllát a dolgok és események felületén. Önnönmagán is. Túllát a túlon: ahol már a Szentséges VAN, minden bölcsesség forrása.

4. E bölcsességből fakad annak a tudása, hogy indulataival nemcsak befelé lehet robbannia, szerveit betegítve meg ezzel, vagy kifelé, másokat megsebezve, hanem fölfelé, ahogyan azt a dühösen kesergő zsoltárok írói tették, akik indulataikat imákban vezették fel és úgy le.

5. E bölcsességből fakad annak felismerése, hogy ítéletei többnyire nem azokra jellemzőek, akiket megítél, hanem önnönmagára; tudja, hogy kivetíti, projíciál. Óemberét, árnyékszemélyiségét látja rá a másikra, és ezért nem, vagy óvatosan ítélkezik.

6. Bölcsessége vezeti rá: lenni – egyenlő kapcsolatban lenni. Egészségesnek lenni pedig egyenlő kapcsolatban lenni a Szentségessel és világával, a másik emberrel és önnönmagával. Azaz a transzcendenssel, az immanenssel és a homo sapienssel.

7. Ezért Istent kereső ember. Isten világát szerető és óvó. Ugyanakkor embert kereső ember, aki önmagával is harmóniában él.

8. Nyugalma nincs, de békessége van. Békessége Istentől.

9. El tudja fogadni a szenvedést, mint sorsához tartozót, be tudja építeni az életébe és Jézusi alkímiával átalakítja azt szolgálattá, segítséggé.

10. Szent tékozlással osztja szét önmagát, mint Jézus. Ezért marad meg mindörökké másokban és a mindenségben.

 

Megjelent a Manifesztum 1. számában.