Kristálygyógyászat

Az emberiség – a történelme során – számtalan módszert dolgozott ki arra, hogy a fizikai és lelki problémákat, betegségeket meggyógyítsa, helyrehozza. Ezeknek a módszereknek a közös tulajdonsága, hogy a gyógyító személye az, aki beindítja a változást hozó energiákat. De sok esetben nem elég az ember, segédeszközökre van szükség a kívánt állapot létrehozásához. Ezek a segédeszközök sokfélék lehetnek: ingák, kövek, növények, állatok(!), szimbólumok, fémek, stb. Cikkünkben a kövekkel, azon belül is a kristályokkal fogunk foglalkozni. Kristályok alatt most a hosszúkás, egy vagy kétcsúcsú, kvarcból lévő úgynevezett lézerkristályokat fogjuk érteni.

A kristályok szellemtudományi szempontból kiemelt szerepet töltenek be az ásványok között. Amíg a köveknek csak fizikai teste van, addig a kristályok már rendelkeznek egyfajta étertest kezdeménnyel a fizikai síkon. Többek között emiatt használhatóak ideális eszközül a gyógyításhoz. Felvesznek és leadnak minden rezgést, amivel kapcsolatba kerülnek. Akarattal vezérelve sokszorosára képesek felerősíteni az adott rezgéseket, még azokat is, amelyeket nem szeretnénk. E tulajdonságuk miatt fontos, hogy tudatlanul ne hordjunk hosszú ideig kristályokat ékszerként a testünkön (ez vonatkozik a drágakövekre is), mert nem tudhatjuk, hogy a tisztítatlan kristály milyen hatásokat idéz elő bennünk. Idegen rezgéseket gerjeszthet az auránkban, csökkentheti az energiaszintünket, vagy akár szélsőséges esetben szép lassan le is égetheti az auránkat. Ilyenkor a testnek hatalmas erővel kell dolgoznia, hogy pótolja az elveszett energiákat. Hasonló hatásokat képviselhet a szobában elhelyezett kristálycsoport is. Fontos tudnunk, hogy ami feng shui szempontjából jó, az más szinten lehet káros is! Érdemes elgondolkodni azon, hogy a családi ereklyeként tisztelt ékszerek (nagymami nyakéke, anyu fülbevalója stb.), melyeket több generáció viselt előttünk, milyen rezgéseket hordoz és ültet el auránkban…

Aki gyógyításra adja a fejét és kristályt próbál beszerezni magának, már a vásárlás során is nagyon tudatosan kell eljárnia. Nem feltétlenül a szép küllemű és hibátlan darabokat kell keresni. Minden esetben meg kell vizsgálni a szimpatikus kő kisugárzását, még akkor is, ha még nem tisztították meg. Ha érzésre nem vonzó, akkor nem szabad megvenni. Addig kell keresgélnünk, amíg meg nem találjuk a mi kövünket. Sok esetben megfigyelhető, hogy mintegy a kristály választja ki az embert, nem pedig fordítva…

Ha már megvan a kívánt ásványunk, nem szabad elfelejtkeznünk annak megtisztításáról. Ennek számos módja ismert, de érdemes a saját rituálénkat kialakítani. Első lépésként fizikailag kell azt véghezvinnünk. Ilyenkor a kristályt először sóban, vízben, majd a napfényen kell tartanunk egy-egy napig. Figyeljünk arra, hogy a folyamat alatt, és egyébként is, ne érjen hozzá senki a kövünkhöz. Ne mutogassuk, ne adjuk a kezébe senkinek! A mi energiáinkra lesz ráhangolva, velünk lesz összekötve, ne „koszoljuk össze” feleslegesen idegen rezgésekkel. Amikor a három nap letelt, kezünkbe vehetjük a kristályt, és elmélyült tudatállapotban saját fényünkkel is tisztítsuk meg! Itt legjobb, ha ibolyaszínű fényt használunk, és szívünkben a tisztaság érzését próbáljuk felidézni. Ne felejtkezzünk el róla, hogy melyik kezünk az adó, és melyik a fogadó kéz!! Ezután már van egy megtisztított kristályunk, amit tetszőleges célra használhatunk. El kell döntenünk, hogy gyógyítani, tisztítani, dolgozni akarunk vele, vagy csak szobadísz lesz belőle. A kitűzött cél határozza meg a kristályba ültetett programot. A programozás előtt célszerű felszentelni a követ. Ennek a rítusnak nincs meghatározott forgatókönyve. Mindenkinek a saját intuícióját, érzéseit, kötődéseit kell követnie. Aki a buddhizmushoz vonzódik, ne használja a keresztény rendszert, és fordítva, mert saját rezgéseit gyengíti vele! Minden esetben készítsünk egy oltárt, amin a hozzánk közelálló emberek, szentek képeit, szimbólumokat, füstölőt, gyertyát helyezzünk el. Fontos, hogy a hely számunkra a szentséget sugározza. Ide helyezve a kristályt, kezünket fölé tartva, imaginációval és imával kérhetjük az angyali rendek segítségét, hogy szenteljék meg e követ, hogy Isten akaratát megtartva dolgozhassunk az emberek érdekében. Ezt addig végezzük, ameddig szükségét érezzük! Célszerű írnunk egy saját imát erre a célra. Fontos, hogy a szertartást a hála érzésével a szívünkben zárjuk le. Köszönjük meg az áldást, és legyünk tudatában a segítség nagyságának, amit kaptunk!

Érdemes a használaton kívüli köveket az oltáron tartanunk, hiszen ennél tisztább helyet nehéz találni. Ha az oltár mellett imádkozunk és meditálunk, akkor egy idő után már „saját bejáratú” éteri és asztrális központtá válik. Érdekes megfigyelés, hogy amikor két olyan növényt helyeztünk az oltár mellé, amelyek sehol máshol nem maradtak meg a lakásban, és folyamatosan hullatták a leveleiket, észrevehető változások következtek be. A növények két napon belül feléledtek, új leveleket hoztak, és azóta is folyamatosan nőnek. A legérdekesebb pedig az, hogy mindkét növény az oltár fölé hajlik, akárhogy is forgatjuk őket, nem pedig az ablak felé. Elgondolkodtató, hogy honnan jön az éltetőbb fény.

Ha megvan a felszentelés, már csak a programozás hiányzik. A kristályok egyedülálló tulajdonsága az, hogy tudati, érzésbeli és szóbeli parancsainkat végrehajtják. Ha gyógyítani szándékozunk az adott kővel, érdemes csak átfogó parancsot adni, mivel a specifikus utasítások (tölts, tisztíts stb.) úgyis a gyógyítás közben hangzanak el. Fontos tudnunk, hogy a kristály egyszerre csak egy parancsot hajt végre. Amint létrejön az új parancs, az előző mindig törlődik! Érdemes úgy beprogramozni, a kristályt, hogy „pihenés” közben mindig töltse föl magát éteri energiákkal, és raktározza el azokat, készen állva a legközelebbi gyógyításra. A parancs akkor a leghatásosabb, ha az összes szinten megpróbálunk hatni a kristályra. Tehát a kívánt impulzust gondolatokkal, képekkel és kimondott szavakkal egyszerre helyezzük bele a kézben tartott kőbe.

A kezelésnél mindig az éteri energiáinkkal hatunk a páciens éteri testére. A kristályokkal ezeket az energiákat fókuszáljuk, erősítjük, gyengítjük, vagy akár lemetsszük. A kristályt nagy pontossággal használhatjuk mint szellemi-energetikai sebészkést. A gyógyítás során két nagy csoportot lehet megkülönböztetni.

Az első esetben a megtisztított és beprogramozott ásványokat a paciens testére helyezve hagyjuk dolgozni. A csakrákra téve a köveket, azt a parancsot adjuk, hogy gyűjtsenek magukba és oszlassanak el minden negatív, gátló, zavaró rezgést és töltsék fel az adott csakrát. Ilyenkor mintegy maguktól dolgoznak, a mi parancsunkra, és minimális az energiaátadás a gyógyító és a beteg között. Fontos tényező lehet ebben az esetben, hogy a rezgéspontoknak megfelelő kristályfajtákat használjuk, a megfelelő színekben. A csapdakövek általában nem lézerkristályok, hanem kavics formájú, gömbölyű ásványok. A töltéshez már inkább a lézerkristályok használatosak, fókuszáló képességük miatt. A gyógyítónak kell megérezni azt, hogy mennyi idő szükséges a kívánt hatás eléréséhez.

A másik esetben a gyógyító a kristály(oka)t a kezében tartva végzi el a korrekciókat, úgy, hogy a saját energiáit vetíti a kövön keresztül a betegbe. Nagyon fontos, hogy a gyógyító figyeljen arra, hogy ne merüljön le. Ez nagyon könnyen bekövetkezhet abban az esetben, ha az adó kezében tartja a kristályt. Ilyenkor sokkal gyorsabban adja le az energiákat, mint ahogy után tudja tölteni saját magát. Számos olyan természetgyógyász él ma Magyarországon, aki mintegy szakmai ártalomként, különböző fizikai és pszichés bántalmakban szenved, mert elfelejtkezett saját energetikai rendszerének karbantartásáról. Célszerű ilyenkor a vevő kezünkben tartani a kristályt, mert ekkor gyorsabban töltődünk, mint ahogy adjuk az energiát. Vagy az is egy megoldás, ha két kristállyal dolgozunk. A vevő kezünkbe mindenképpen egy nagyobb, erősebb rezgésű követ tegyünk, mint a másikba! Így az egész folyamat energetikailag felfokozódik, de az egyensúly megmarad bennünk. Magukra a technikákra most ehelyütt nem térnénk ki, hiszen ezek számosak, és mindenki kialakíthatja a saját módszereit, vagy utánanézhet ezeknek a szakirodalomban.

A gyógyításhoz elengedhetetlen, hogy a gyógyító valamilyen szintű érzékenységgel, és energetikai ismeretekkel rendelkezzen. Ha ez nincs meg, akkor képtelenség eldönteni, hogy az adott páciensnek mire van szüksége éppen. Általános tévhit, hogy a betegnek mindig energiára van szüksége. Sokan úgy hiszik, ha energiát vagy fényt adnak, akkor az meggyógyítja a beteget. Igazság szerint ilyenkor a gyógyító vagy a beteg védőangyala sáfárkodik a közölt energiával, és a gyógyító – tudás nélküli – jószándékát alakítja át gyógyító energiákká! Ezzel (is) magyarázható, hogy sokan próbálkoznak energetikai gyógyításokkal sikeresen, de sajnos (vagy szerencsére) a munka oroszlánrészét a felsőbb létezők végzik el. Nagyon lényeges (itt is…), hogy a gyógyításokat tudatosan végezzük el, megszabadítva ezzel az angyalokat a mi munkánk terhétől.

A kristálygyógyászat nem játék. Nem játszadozhatunk vele kedvünkre, mert hatalmas energiákat mozgatunk meg így, amikkel nem nehéz ártani. Ha túltöltünk egy szervet vagy csakrát, komoly fizikai és/vagy energetikai károsodást okozhatunk, amit nem biztos, hogy saját erőből helyre tudunk hozni. Itt is el kell mondanunk, hogy csak olyan ember űzheti e mesterséget, aki kifogástalan fizikai-lelki-energetikai állapotban van. Ez már egy jó alap a tudás elsajátításához. A tanulás egy másik szerencsés következménye az, hogy így a kövekre és ásványokra is máshogy tekintünk. Megtanuljuk tisztelni és szeretni őket, elismerve, hogy ők is a létezés egy fontos állomását képviselik.

Csehi István