“A lelki élet egyik legfontosabb eleme az imádság.”

ImageAz imádság az emberi lét velejárója; alapjelenség, amelyet minden időben és minden népnél megtalálhatunk. Az imádság állapotában az ember – dicsérve vagy kérve – kiemelkedik önmagából, és a végtelen felé tárul. Sámuel könyvében azt találjuk, miszerint az ima “a szív kiöntése az Úr előtt”. A mai ember feladata, hogy az ima által felemelkedjen, megtisztítsa belső Grál-kelyhét. Ezáltal belső edényünk fényesen ragyogóvá lesz, s képesekké válunk – a meditáció segítségével – a kozmikus energia, az isteni szikra befogadására. Az imával mi teljesedünk ki az Úr felé, szemben a meditációval, amikor is Ő tud a lelkünkbe költözni és áthatni minket, hogy egységben éljünk vele.

Az imádságot a mai korban felfoghatjuk úgy, mint a hit nyelve, a remény forrása, a szeretet megnyilvánulása. Ha az ima át van hatva e három isteni erénnyel, megtisztítja és átalakítja finomabb (éteri, illetve asztrális) testeinket. Ezáltal szellemi érzékszerveink csírái elkezdenek kibontakozni, mint bimbóból a virág. Ezen erények erőit az imán keresztül lehet felvenni, s mivel ezek mind isteni eredetűek, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy az imát Istentől kaptuk, egyfajta szeretetből végzendő cselekedet gyanánt.

Az imát akkor változtatjuk igazán cselekedetté, ha lélekkel hatjuk át, és élő áldozattá tesszük az Atya számára; élővé pedig, ha benne hitünket foglaljuk szavakba. Lisieux-i Kis Szent Teréz szerint: “Az imádság a szív ügye, lényege a szív fölemelése Istenhez, és ezzel az Istenben való hit kifejezése. Az ima számomra abban áll, hogy föllendül a szívem, egész egyszerűen az égre vetem tekintetemet, hálámat és szeretetemet kiáltom az Istennek, megpróbáltatásban és örömben egyaránt.”

Az imádság az ember legmagasztosabb életműködése. Az imára való képesség különbözteti meg az embert minden más földi élőlénytől. Minden őszintén imádkozó ember szívében a Szentlélek működik. Az ima tehát nem szavak unott mormolása, nem kötelességből végzett házi feladat,
hanem föllendülés, olyan, mint egy felcsapó tűzláng. Vidáman, fényesen nyújtózkodik az ég felé, örvendezve törekszik a magasba. Hiszen belső indítója a bennünk lakó Szentlélek, akit a Szentírás a tűzhöz és a magasra szökellő vízsugárhoz hasonlít.

Jézus tanítása szerint az ima megteremti a kapcsolatot Isten és az ember között csakúgy, mint minden embertársunk között is; ezáltal válik élő keresztáldozattá.

ImageAz imában nem az számít, hogy szavaink minél magasztosabbak legyenek, hanem az, hogy amit mondunk, azt teljes átéléssel és odaadással tegyük. Ezáltal az ima egyfajta meditációvá is válhat. A keresztény meditáció pedig nem csupán találkozás Krisztussal, hanem élet Krisztusban. Jézus minden tanítványának ajánlotta az egyéni imát. “Amikor imádkozol, menj be a belső szobába, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban, Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz.” Azonban ugyanilyen nyomatékkal hangsúlyozta a közös ima értékét és fontosságát is: “Bizony mondom néktek, ha ketten egyetértően kérnek a Földön valamit, bármi legyen is az, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” A közös imádság megélt szeretet, ami hatással van másokra is – az embereket lelkük legmélyén érinti meg, összeköti őket, és közösséget alkot az együtt imádkozókból. A közös ima ereje nem összeadódik, hanem összeszorzódik. Amikor egy közösség ugyanabban a hitben és szeretetben együtt imádkozik, akkor a Szentlélek, a szeretet lelke különös erővel működik bennük.

Jézus tanítása szerint azért van szükség a mindennapi imára, hogy legyen napunkban egy időtartam, amikor azt mondjuk az Istennek: szeretlek Téged! De még inkább szükséges a napi ima azért, hogy legyen egy időtartam, amikor csendben hallgatjuk az Isten szavát, amint Ő mondja nekünk: “Szeretlek!”

Jézusnál találkozunk először az ima legmagasabb fokával: “Legyen meg a Te akaratod!” A teljes ősbizalom jele ez, amikor életünket egészen Isten akarata alá rendeljük, és elfogadjuk sorsunkat. E mondat átélésével jutunk el az önzetlenség és érdeknélküliség legmagasabb fokára; ha ezt megvalósítottuk, akkor már azt mondhatjuk, hogy a szüntelen imádkozásban élünk, ami a tér és idő nélküli szeretetbe emel minket.

Jézus gyakran imádkozott egész éjszaka virrasztva is; eközben arca sugárzott, és látszott rajta, hogy az előző órákat mennyei Atyjával való bensőséges találkozásban töltötte. Amikor befejezte az imát, egyik tanítványa így szólt hozzá: “Uram, taníts meg minket imádkozni!” Erre a kérésre válaszul tanította meg Jézus követőit a miatyánkra. Mivel mi is mindnyájan Jézus tanítványai vagyunk, ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy bennünk is felébredjen a vágy és a kérés: “Jézus, taníts meg imádkozni!”

Egyesek azt gondolják, hogy az Isten-dicsőítő és hálaadó ima magasabb rendű a kérő imánál. Ez furcsa, sőt téves hiedelem, hiszen a Jézus tanította legszebb imában csupa kérés van, Ő pedig bizonyára a legjobban tudta, milyennek kell lennie az imának. Szép dolog az Isten dicsérete, illő, hogy Neki hálát adjunk, de miért ne lehetne Tőle kérni is?! Hiszen Ő a forrása minden jóságnak, mindennek megadója, nekünk pedig mindig szükségünk van arra, hogy éltessen, segítsen, támogasson minket. A legfontosabb kéréseket maga Jézus sorolta fel a miatyánkban; mindenekelőtt ezekért fohászkodjunk, mégpedig ha lehet, hangosan, hiszen ezáltal az éteri szféra is tisztul!

Az imádság nem más, mint egyesülés Istennel. Ebben a bensőséges egyesülésben olyan lesz Isten és a lélek, mint két egybeolvadt gyertya, amelyet különválasztani már senki sem képes. Fölségesen szép dolog Istennek ez az egybefonódása parányi teremtményével – így lesz tudatossá a nagy valóság: “Velünk az Isten, és mi Ővele!” Az imádság a szeretet kifejezője, a szeretet pedig maga Isten. Az ima Isten csókja, ezért ha imádkozunk, ezt az ajándékot fogadjuk el. A csók jelkép: a szerelmes csókban nyilvánul meg a kölcsönös elfogadás és adás, mint a mélységes lélekváltás jele.

“Ha az imában kitartó vagy, a sivatag hirtelen a szeretet virágába szökken, a szíved dalra gyúl, s tavasz lesz benne mindörökké. Szemedből eltűnik a sötétség, látásod tiszta és átható lesz, te pedig tudni fogod, hogy mi a Szeretet!”

Sarkadi Melinda

“Édes Jézusunk, kérünk Téged,
adj nekünk az emberiség iránti végtelen szeretetedből,
a bűnösök iránti végtelen szelídségedből és elnézésedből,
mennyei türelmedből, amellyel a szenvedéseket viselted,
megingathatatlan hitedből, amellyel küzdöttél és győztél,
ó, Nagy Megváltó!
Te vagy a mi magasztos példánk, oltalmunk és védelmünk,
Úr Jézus Krisztus!
A Te nyomdokaidon kívánunk haladni, benned hinni és tanítványaid lenni.
Kérünk Jézusunk, fogadj be szeretetedbe és kegyelmedbe!
Ámen”

 

Megjelent a Manifesztum 5. számában.
 
 
Image