A szívcsakra hat asztrális szirmához hozzárendelhetőek bizonyos kifejleszthető tulajdonságok. Ezek a következők: gondolatkontroll, akaratkontroll, érzelemkontroll, pozitivitás, hit-bizalom, állhatatosság.

A gondolatok ellenőrzése

“Elhatározta, hogy összeszedve magát elmélyed egy szabadon választott gondolatban, és azt szilárdan megtartja, hogy ezáltal a tiszta gondolati képesség erői acélozzák meg.”

A gondolkodás, gondolatvilág ellenőrzésével a lélek uralmat szerez saját gondolatvezetése felett, az “átsuhanó” gondolatok helyett pontos, világos, rendszerezett gondolkodás, a koncentráció elsajátítása a gyakorlat célja. Az embernek benső világa teljes csendjében kell a kívülről rárohanó gondolatokat az értelem irányába, a logika rendszere felé szeretettel terelnie. Egy gondolatot teljes belső szabadságából lelke középpontjába állít a gyakorló, aztán megkísérel távoltartani minden érzést és gondolatot, ami kívülről tolakodna oda. A központi gondolattal csak azt kössük össze, amiről azt akarjuk, hogy oda tartozzon! A gyakorlás során elérjük azt, hogy foglalkozásunk, a hagyományok, a társadalmi viszonyok, a napszak bizonyos tevékenységei, vagyis a külső körülmények nem befolyásolják a gondolatok menetét. A gyakorlási időben lelkünkből szabadon ki kell ürítenünk a szokásos, mindennapi gondolatmenetet. Kezdetben ehhez egy tárgy adhat segítséget, amelyről felépített, előre meghatározott módon gondolkodunk. Az adott időszakban önmagunkon erőt véve, naponta legalább öt percig gondolatainkat egy egyszerű tárgyra koncentráljuk, kizárva az oda nem illő gondolatokat. Fontos olyanon gondolkodni, amit jól ismer az ember, így elérhető a tárgyilagosság. Lehetőleg ne szellemi fogalmakkal kezdjünk! Edződjünk meg a tevékenységben, és megfigyelve, belsővé alakítva a folyamatot, később emelkedhetünk az elvont fogalmakról való gondolkodáshoz. Nem a gondolkodás tárgya a fontos, hanem saját erővel tárgyilagosan gondolkozni. Először a konkrét, áttekinthető fizikai folyamatokon kell megtanulnunk a tárgyilagosságot, hogy aztán gondolkodásunk tárgyilagos legyen akkor is, ha nem a fizikai világ tényeivel foglalkozunk. Ha ezen gyakorlatot örömmel végezzük és “irányított gondolatfüzérünket” szeretettel gyűjtjük az adott tárgy köré, akkor lelkünkben más módon, megújulva, élénken, élettel telítve marad meg a tárgy képe.

A gyakorlat megvalósítása

Egy egyszerű, emberi kéz által készített tárgyat (például ceruza, gombostű) kiválasztani, arról minden létező tudást megszerezni, esetleg lejegyezni. Segítséget nyújthatnak ebben a szakkönyvek, enciklopédiák. Ismerkedjünk meg átfogóan a gyártási folyamattal kezdetektől egészen a végső termékig. Maradjunk mindig tárgyilagosak, egyszerűsítsük lényegre törően gondolatainkat. Tartsunk be egy bizonyos sorrendet, lépcsőfokonként felépítve a gyakorlat menetét, és képszerűen képzeljük el, mint egy filmet. Kerüljük el, hogy szétszórtan, véletlenszerűen, fegyelmezetlenül, szándékosan szubjektíven, “ravaszul”, “okosan”, gondolkodjunk; esetleges képzettársítások által eltérüljünk. Aktív erőnkből építsük fel a gondolatsort, ne adjuk át passzívan magunkat az érkező gondolatoknak. A gondolkodás egyenes útjáról ne térjünk le, ne ábrándozzunk! Egy élően felépített gondolatot úgy gyakoroljunk be, hogy a tudati folyamat belső szükségszerűséggé, idővel mindennapi életgyakorlattá váljon. E hét lépésen keresztül eljuthatunk a konkrét fizikai tárgytól a tárgy fogalmáig, annak ősképéig, amely magába foglalja a tárgy összes eddigi és jövőbeni fajtáját. A folyamatot fordítva is megélhetjük az ősképtől a konkrét tárgyig haladva. A tárgy ősképe -> a tárgy családfája -> feltalálás szükségessége, oka és jövőbeni célja -> a fogalom létrehozása a feltaláló által -> tervezés, forma, minőség -> gyártás, eladás -> a konkrét tárgy észlelése

Ez a megvalósítási mód a dolgok szellemi lényekből, az ősképekből való származására utal.

Őskép -> leszállás a családfán keresztül -> a keletkezés motivációja, “fogantatás” -> létrehozás -> “embrionális fok” -> születés és növekedés -> érés, tökéletessé válás

A gyakorlatot ajánlatos kora reggel vagy délelőtt végezni, mert éberré tesz és energiával, “felegyenesítő erővel” tölt el. Amenyiben fordított sorrendben végezzük a gyakorlatot, úgy ritmikus gondolati hullám keletkezik az étertestben. A gyakorlat értelmét nem a kivitelezés tökéletessége adja, hanem a rendszeresség. Amikor már olyan jól tudjuk a gondolatsort, hogy unalmassá válik, mintegy automatikusan, magától történik, akkor válthatunk más tárgyra. Továbblépési lehetőség, amikor figyelmünket nem a gyakorlat tárgyára, hanem az étertest hullámzásaira, a gondolkodási mozgásokra, a tiszta gondolati tevékenységre irányítjuk. Átélni a “belső erőt”, valóságosan észlelni e gondolkodáshoz tartozó éteri áramlást, mely szilárdságot és biztonságérzetet ad. A ritmikusan áradó, vízhez hasonló folyékony életfényerő homlokunktól a fejtetőn keresztül a koponya hátsó részén át a hátunk közepéig, szívünkbe levezetve áramlik. Így megerősödik gondolkodási képességünk, egyfajta rend jön létre a fizikai létben, a napi életvitelben, harmonikus rendszer valósul meg a belső akarat révén.

A gondolati megközelítés vázlata, lépcsőfokai

1. Fizikai szint (külső)
– a tárgy megismerése érzékszerveinkkel (alak, nagyság,
felület, szín, súly, szilárdság, hőmérséklet, hangzás,
íz, illat, az alkotórészek anyagai)
Milyen formaelemekből, anyagokból, alkotórészekből
áll a tárgy?

2. Éteri szint (külső)
– az időbeli folyamatok és élettevékenységek megismerése
Hogyan készítették elő és állították össze az alkotórészeket?
Mi a tárgy további sorsa a megalkotás után (időrendben)?

3. Asztrális szint (külső)
– tervezés, érzések (funkció, gazdasági megfontolások,
minőség, célszerűség, esztétikum, praktikum)
Miért és milyen célból tervezték ilyenre a tárgyat (design)?
Mit érzek vele szemben?

4. Én-szint
– az alkotás körülményei és az alkotó
Ki találta fel a tárgyat, mikor és hol?

5. Asztrális szint (belső)
– a találmány szükségszerűsége, célja és jelentősége a
mindennapi élet, az emberiség számára
Mit ad az emberiségnek?

6. Éteri szint (belső)
– a tárgy fejlődésének története (korokon, kultúrákon
keresztül)
Mit segített elő ez a fejlődési folyamat a világban?

7. Fizikai szint (belső)
– a tárgy fogalmának meghatározása
Melyek a tárgy különböző típusai (forma, anyag, méret,
felhasználás, felépítés, működés szerint)?

“Örök létesülés a gondolkodásban”

A mai korban felmerül a kérdés, hogy a gondolkodásunk lépést tud-e tartani a világ gyorsuló változásaival. Amint a gyakorlat közben tapasztalhatjuk, azonképpen a környezetünkből is ránk zúdulnak a figyelmünket elterelő ingerek (reklámok, telekommunikáció). Valóságos üzenetként a “ne kérdezz!”, “ne értsd meg!”, “ne légy tudatos!” eszméjét hordozzák. Ez a kor viszonyainak kihívása az emberi gondolkodás ellen! A szellemtudomány minden pillanatban segítséget nyújthat az átalakuláshoz, és lehetővé teszi, hogy biztonsággal, szilárdan álljuk meg a helyünket az életben. Az önállóságért a gondolkodásban is meg kell harcolni! Figyeljük meg, hogy kinek a logikai menetéhez, megismerési eljárásaihoz igazodunk (mester, szülői sémák stb.)! Ezeket szabadon, egyéni formába öntve alakítsuk ki. Valódi megismerés a lények, a világegyetem iránti odaadás útján egyéni gondolatokban valósulhat meg. Szükségünk van arra, hogy kehellyé téve magunkat, befogadhassuk kinyilatkoztatásaikat. Ennek formája egyéni módon nyilatkozhat meg általunk, ha szeretetteljes, nyitott szívvel fordulunk önmagunk és a dolgok lényege felé. E szellemi odaadás, önzésmentes kiüresedés képessé teszi lelkünket, hogy befogadjuk a világlényeget, valósággal teli üzenetét. Ily módon a fogalmak megtelnek élettel. Nem elég a szellemtudományi kifejezésekkel dobálózni! Arról beszélhetünk hitelesen, amivel felvettük a kapcsolatot, amit átengedtünk lényünkön. Kérdéssel, érdeklődéssel fordulj a mindenség, az Élet felé! Ez az éberség a befogadókészség. A pillanatokban rejlő teljesség fogadása is lehetségessé válik a szellemi felismerés, megismerés által. Ha nem befolyásoljuk elvárásainkkal, gondolatkorlátokkal a felénk áradó világ-csodát, akkor meghagyjuk szabadságukat, megéljünk szabadságunkat. Feltárul a valóság: a dolgok mögött lévő lények érzékelhetővé válnak. Az amit akaratunkból ajándékként hozzátehetünk e világfolyamathoz: a befogadás egyedi módja, saját megismerési megélésünk. Hagyjuk, hogy a szív-erők és a gondolkodás (intellektus) összefonódjanak bennünk, és a tudati lélek erői által szívgondolatok szülessenek. Hagyjuk, hogy a pillanatnyi felismerések felismerési pillanatokként állandósuljanak életünkben. Törekedjünk arra, hogy e találkozás a szív és az ész között megszülethessen, és misztériumajándékait megvalósítás során beépítsük a világba.

“A matéria, amelyben általunk nyilatkozik meg a szellem,
A szellem, amelyet mi viszünk a matériába,
Ôk alakítják ki azt az élettel áthatott létet,
Amely az emberiséget a valóság haladásához segítheti…”

Rudolf Steiner

Gera Olga

Megjelent a Manifesztum 9. számában.